Helló Mindenki!
Még mielőtt bármibe és részletesen belemennék, tisztáznom kell valamit. Előző heti kedves kínai tangópartnerem nem is kínai, hanem Koreai.
Szegényem kalandos története a magyar lányokkal tovább folytatódott…
Hétfőn hatalmas bambulásomat a buszon egy határozott böködés szakította meg. Kedves nem kínai barátom volt az. Teljesen megörült nekem… vagy a ténynek, hogy tényleg ismerős embert böködött meg. Váltottunk pár szót, miután kiderült, hogy az egyetemen németet is tanul, megfenyegettem, hogy legközelebb németül fogok beszélni vele.
Tegnap, a tangó előtt találkoztunk ismét, persze angolul köszöntem neki. Úgy esett, hogy nekem végre jött a facebook-on összelasszózott partnerem, a Katáé viszont lebetegedett. Mit gondoltok, így kivel táncolt? Igeeeeeen, kedves nem kínai barátunkkal. Neki is ugyanúgy hümmögte az ütemet, így a másik Kata is totál beleszeretett. Van valami ezekben a kis ázsiaiakban, először én és Song (még mindig nem tudom hogy kell leírni a nevét), aztán ő hűtlenül behálózza a másik Katát is, Eri meg a japán gyerekbe szeret bele… tudnak ezek valamit…J (Ezentúl többet járunk a Józsi piacra…J)
Egyébként az én facebook-os partnerem is megérdemel egy-két sort. Kiderült, hogy igencsak jól ismeri a pécsi pszichós lányokat… főleg az egyiküket… khm.:) Szóval nagyon megörült nekem. Én is pécsi vagyok, pszichós, ismerem a volt barátnőjét, és a Studentendorfban szintén az egyes házban lakom… totál padlót fogott. A táncórán többet beszélgettünk, mint táncoltunk, de azért így is jó volt. Jahh… a lényeg: kicsi a világ…. Ééés téééényleg!
Hétfői és tegnapi napom hatalmas eredménye egyébként az volt, hogy összehaverkodtam az „ütnivaló”-val. Lehet már említettem, ő egy spanyol lány, fura, „ki ha én nem” stílussal. Egy darabig köszönni se nagyon bírt, így (is) kapta a nevét. Hétfőn úgy hozta a sors, hogy törzshelyünkön már csak az ő közelében jutott hely. Beszélgettünk… nem leszünk évezredes barátok, de a másik Katával egyezményt kötöttünk, hogy annyira nem is ütnivaló… Tegnap a buszon már egész megörültünk neki. Jó, közrejátszik, hogy az Eri lakhelyére mentünk ki és nem igazán ismertük az utat, az „Ütnivaló” viszont igen.
Egyébként a hétfői és a tegnap esti összejövetel apropója is az Eri látogatóba jött magyar barátnője… (kérem a téteket, mit gondoltok, hogy hívják???) …. Kata. Anya, miért adtatok nekem ilyen tucatnevet?????!!!??:) Erről jut eszembe, a Robi, ha épp a kedve úgy kívánja, Jean-Pierre-ként szokott bemutatkozni…J Én ezentúl….mondjuk Juliska leszek.
Jut eszembe, Jancsikám, már csak 10 nap!!!!:)
Tsók a tsaládnak….! Juliska
28.10.2009
