hányadán állunk

 2009.11.02. 16:44

Helló Mindenki!!!!!

 

Első és legfontosabb: úgy nézem végre itthon is lesz internetem!!!! Megyek is mindjárt és letámadom a szomszédot jelszó ügyben…. Nem akartam rögtön rárontani, pofátlanságnak érzem, no meg ahogy hallom, így is folyamatosan kopogtatnak az ajtaján.

Inkább előbb leírom, mi minden is történt az utóbbi napokban.

Na hát a szerdai napom… az poén volt. Erre a napra ugyanis megbeszéltem e-mailben azzal a csajszival egy találkát, akivel novemberben együtt fogunk kiselőadást tartani. Mivel anno a referátumok kiosztásáról lemaradtam, és mivel ez tömbösített óra, és holnap lesz az első „fordulója”, nem tudtam, kivel is fogok együtt dolgozni… Kajci, ha te a vak-srácos sztorit csípted, ez is tetszeni fog…

A lány tolókocsiban ült. Nem tudom nem bunkón megfogalmazni- de próbálom -, szóval nem úgy nézett ki, mint aki csak időszakosan van járművébe kényszerítve. Egyébként Monikának hívják, s nagyon kedves. Azt nem tudom viszont, hogy zavarunkat melyikőnk próbálta minél természetesebbnek leplezni… Ha őszinte akarok lenni, olyan nagy meglepetésként nem is ért a dolog, csak az első másodpercben. Igyekeztem nagyon figyelmes lenni vele, de nem kényszeredetten, csak úgy lazán. Összességében pozitív élmény volt az egész, általa valahogy látáskorlátozott kollégám megismeréséhez is nagyobb kedvet kaptam.

Egyéb iránt szerdán éltem meg marburgi pályafutásom „legegyetemibb” napját: felfedeztem az egyetemi könyvtárat, némi szenvedés után ki tudtam nyomtatni egy csomó holland-tanulnivalót, ezek után pedig a pszichós könyvtárat is meghódítottam és kifénymásoltam a kiselőadáshoz szükséges anyagot. Komolyan, ennyi mindent egy nap Pécsen is ritkán viszek véghez.

Csütörtökön a délelőtti tanulásnak köszönhetően délután a holland órán már teljesen kompetensnek éreztem magam: nem rándult össze a gyomrom a jövő heti teszt hallatán és kb. egyedül összehoztam egy kisebbfajta párbeszédet hollandul. Elhatároztam, hogy amikor csak tehetem, szánok időt a szavak tanulására, mert igazából ezen áll, vagy bukik az egész, nem a nyelvtanon.

Este aztán következett a salsa, amihez nagyon nem volt kedvem, mivel a fiaink lemondták az esti kötelező megjelenést, fontos ügyekre hivatkozva. Szerencsére viszont nem volt olyan kínos a dolog, mivel az óra közben többször partnert kellett cserélni. Így aznap táncoltam egy kolumbiai lánnyal, akinek akkora mellei voltak, hogy még én sem (meg a másik Kata sem) tudtam máshova nézni, egy perui sráccal, aki tök ügyes volt, illetve egy német sráccal, aki igazán kedves és kíváncsi volt, a szájszaga miatt mégis azt kívántam, bár ne lenne az… hát ennyi.

Tánc után a Katával beültünk (illetve ki a teraszra) az Oberstadt-ban egy helyre, beszélgetni egyet, mivel előtte nap se találkoztunk és a hétvégén se fogunk. Jókat elnevetgéltünk, hülye sztorikat meséltünk egymásnak forró csokit szürcsölve. Tipikus csajos. 10 órakor aztán már eléggé fáztunk, így a távozás mellett döntöttünk. Fizetés után konstatáltam, hogy háromnegyed órát kell várnom a következő buszomra. Jó, hát ez van, szerencsére a mozi kb. a buszmegállónál van, így nem olyan hatalmas a gond, addig ott melegedhetünk a Katával… ja igen, csak hát őnagysága nem akart liftezni és öt percet sétálni. Ez volt a kifogás… nincs kedve lejönni. Hát jól van kislány, ezt megjegyeztem…

 

Bándy Kata, Leila és Kajci hiányom van….:(

 

30.10.2009 

A bejegyzés trackback címe:

https://cukorhal.blog.hu/api/trackback/id/tr991493472

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása