Hazaértem…
…a szobám ugyanolyan, mint eddig. Meleg van, ablakot kell nyitnom rögtön. Az ágyam megágyazva, néhány sebtében otthagyott ruhadarab hever rajta. A mamuszom a helyén vár. Az íróasztalomon viszonylagos rend, csak a mindennaposan használt cuccaim foglalnak némi helyet, csakúgy, mint eddig.
Aztán lassan…
…lassan…
…észreveszem a különbségeket…
A kézilabda az asztal alatt… igen, amikor Frankfurtban sorban álltunk érte… és az aláírt papírka is ott feszül az ajtómra ragasztva.
A sálam az asztalon, amit te hordtál az utóbbi napokban. Kicsit mintha TE illatod lenne.
A pólóm az ágyon, amiben aludtál… határozottan TE illata van…
A pálinka sem tűnt el, amit hoztál, kacérkodik velem a polcról…
A rózsaszín esernyőm, amit EGYÜTT vettünk…
Az üres polc a szekrényemben, ahol a Te cuccaid voltak…
A mosatlan kanál, amivel utoljára Te ettél…
… az a szörnyű… szörnyű hiányérzet…
Igen, mégiscsak itt voltál. Nem álom volt…
22:09, 11.11.2009
