Hellóóóó Mindenki!!!
Huhh, belenézve az előző bejegyzésembe, megállapítottam, hogy a túlélési stratégiámat igencsak sikeresen nyomtam az utóbbi héten. Fordult a kocka, most már kb. jólesik egy-két óra nyugi…
Az utóbbi napjaimat egyébként két dolog jellemzi: az olasz és a karácsony…
Elkapott a karácsony láz… menthetetlen vagyok…
Az egész pénteken kezdődött, a „Marburg b(u)y night” nevű szösszenettel… Ilyenkor a belvárosi boltok éjfélig nyitva vannak, a karácsonyi vásár összes bódéja felkészülten várja a látogatókat, különböző fényben úsznak a nevezetesebb épületek, a karácsonyi dekorációk is csak úgy tündökölnek, és az emberek boldogan, kipirult arccal, forraltboros bögrét szorongatva andalognak a hatalmas tömegben… Ezek után ne égjek karácsony-lázban?!?!
Plussz adalék, hogy a buszok a sofőrök sztrájkja miatt egész pénteken nem jártak, így rengetegen vették nyakukba a várost. Ami akkor bosszúság volt, utólag visszanézve szerintem még rátett a hangulatra egy lapáttal… (Nekem továbbá „tiszta Magyarország-feelingem volt.)
A történet maga ott kezdődik, hogy Alex (Sanyi, kölni ismerős) és egy haverja bejelentkezett péntek estére, lényeg a lényeg, expedíció: hajnali fél 4-kor kell továbbállniuk Marburgból. A program 10 körül indult, parkolóhely kereséssel… Nagy nehezen találtunk is, fent a vár tövében. Poén, hogy a múltkor fel AKARTUNK jutni a várba kocsival, sikertelenül… Most NEM AKARTUNK, mégis sikerült… ÓÓÓjjje. Aztán meeting az olasz lányokkal, úszás a tömegben, esélytelen üres-hely-keresés-8-főre-egy-kávézóban, végül mérlegelés, és egy megintcsak olasz (sokan vannak) leányzó házibulijában való landolás…
A házibuli maga nem volt egy nagy durranás, a szokásos arcok, a szokásos bábeli ricsaj, nekem már teljesen megszokott szitu. Hatalmasat dobott az ügyön Da Vinci, a 18 hetes kismacsek, akiben 10 tigris veszett el. Őt dögönyözte a fél társaság, köztük persze a már igencsak akut macskahiányban szenvedő jómagam is. Da Vinci persze mindenki kezét ugyanolyan lelkesedéssel támadta le akár huszadszor is, a közönség pedig mindenegyes ilyen mutatványt egy-egy „ohhh wie süüüüüüüüüüüß” visítással kommentelt. Esküszöm nem örültem még ennyire a kezemet ékesítő karmolásnyomoknak… A buli olyan fél 3-ig tartott, ekkorra már Alex igencsak ölni tudott volna egy kávéért, így fogtuk magunkat, felmásztunk a kocsihoz és megkerestük a közelben lévő McDrive-ot. Itt a legfőbb attrakció Alex haverja volt, aki egy üveg olcsó bor után igencsak sokat beszél, igencsak kékre színeződött fogakkal… Vicces volt, bár a végén szinte már semmit nem értettem a monológjából. Mission completed: fél 4-kor kászálódtam ki a kocsiból a Studentendorf-nál. (Plusz poén, hogy a srác hiperaktív „volt” gyerekkorában, én meg erről, tartottam két hete kiselőadást…)
Szombaton két órát szórakoztam a holland házimmal, két rövid fogalmazást kellett írnom, egyet a (nem létező) étkezési szokásaimról, egyet pedig egy tetszőlegesen választott személyről. A holland után még jutott időm olaszozni is, ugyanis még előző héten kitaláltuk az Eu-val (Eugenia), hogy én tanítom őt magyarra, ő meg engem olaszra. Olyannyira belelkesültünk, hogy azon nyomban elmentünk szótárt venni. Én persze rögtön kettőbe invesztáltam, egy német-olaszba (és fordítva) és egy német-hollandba (és fordítva). Az eladó nem győzte dicsérni a lelkesedésünket a nyelvtanulás iránt… Kicsit viszont csalódott, amikor megtudta, hogy magyar létem ellenére egy árva mukkot nem tudok finnül… Oké haver, majd 20. nyelvnek megtanulom azt is…
Elképesztő, hogy mennyi olasz szót tudtam már eddig is, anélkül, hogy igazából feltűnt volna… és elképesztő, hogy a magyar tényleg mennyire más, mint a többi nyelv, és éppen ezért mennyivel nehezebb (tanítani és megtanulni). Csak az abc-t és a kiejtést egy órán keresztül magyaráztam… Eu-t egyébként meg kell, hogy dicsérjem, szerintem van érzéke a magyarhoz és ügyesen vette az első akadályt. Én meg marha lelkesen harsogom az olaszok társaságában azt a kevéskét, amit már kilestem a szótáramból…
Buona sera! Arrivederci! Buon Natale! (Boldog Karácsonyt) mercantino di Natale (karácsonyi vásár)
Io no sono imbecille. (Nem vagyok hülye.)
Va bene! (Okés, rendben.)
Come si dice in italiano? (Hogyan nevezik ezt olaszul?)
Satöbi, satöbbi…
Én irtó lelkes vagyok, ők meg széles mosollyal, sok „sííííí”-vel értékelik. Megy ez kérem.
Vasárnap aztán karácsonyi lelkesedésemet hagytam kiélni a Weihnachtsmarkton (karácsonyi vásár). Kezdtük a programot az elmaradhatatlan Bratwurst-tal, jött a Crépe Nutellával, a végén pedig „abernatürlisssssch” Glüüühwein. A crépe egyébként egy tisztességesebb méretű palacsinta, potom 2,50 euróért. Könyörgöm, ti se számoljatok utána…J Ja a forraltboros bögrét meg valahogy nem vittem vissza…J
Ma a hangulatot még megfejeltem egy 600 grammos csomag mézeskalács ízű keksz megvételével és néhány szerény karácsonyi dísszel, amik már a bejárati ajtóm külső felületét ékesítik… A menzán továbbá egy kék (!) mikulásruhába öltözött hostessleányzó „hozzám vágott” egy adventkalendáriumot is, igenigen, olyan nyitogatós, csokival meg minden… valami biztosító promócucca, köszi Agida…
Úgyhogy tényleg menthetetlen vagyok, tegnap a többiek rémületére már hóért nyöszörögtem. Esküszöm én sem ismerek magamra. J
Ma persze megint szokásos Sudhaus, két olasz leányzó szülinapját ünnepeljük, úgyhogy gyorsan beveszem a repertoáromba a „Boldog Születésnapot” olasz verzióját, csak hogy ma se csalódjanak bennem…J
Őőőőőő…
Tanti anguri di buon compleanno!
29.11.2009
