RELOAD

 2010.01.20. 11:10

 Minden, ami eddig kimaradt… címszavakban.

 

December:

Berlin:

Én elmentem a Berlinbe félpénzzel, sok-sok forralt bort vettem a Berlinbe, fél pénzBŐL.

Volt fal nézés, TV-tornyozás, Weichnachtsmarktozás, olcsó-olcsóbb-mégolcsóbb-mégszarabb forraltborkeresés, bliccelés, ingyen KV-zás, checkpointcharlie, Branderburger Tor, Reichstag, Magyar Konzulátus…

Akinek meséltem, az tudja, akinek nem, annak még el fogom… ha rákérdez.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Képekért csekkdísz: http://picasaweb.google.hu/Cukorhal/Berlin#

(Itt majdnem az összes eddigi fent van.)

 

Hugi:

Elrabolva (Luc Besson „netovábbja” a Orangeways jóvoltából….), kevés alvás, japán-magyar kapcsolatkiépítés, sok buli, spanyol amorio, menzázás, pénztárcaelhagyás, ordítás, iratoknélkülmiafranclesz?, pénztárcamegtalálás, mozzarellás-ruccolás szendvics evés, SHOPPNG-SHOPPING-SHOPPING merthogy minden le van árazvaJ, szerencse-süti evés, hó, lábujjelfagyás, hó, templomban MELEGEDÉS, még egy kis hó, mínusz 15… Elrabolva.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„De legalább tudjuk, hogy Berlinben hol van a Magyar Konzulátus…” J

 

Otthon:

Kevés idő, sok program, sok barát, sok egri bor, sok evés, sóóóók sok Ferkó…J (Sok Avatar, nem tehetek róla…J)

Kevés kedv visszaindulni…

Még kevesebb megint búcsúzkodni…

Megint mindenkit otthonhagyni…

 

…aztán mégiscsak felültem a buszra, mégiscsak visszajöttem. Őszintén megvallva, a buszon a többiek azért sokat segítettek, kicsit már akkor visszajött az „Erasmus-érzés”.

Az első két napom a honvágy és a tanulás jegyében telt… aztán ahogy túllettem az egyre nyomasztó kiselőadáson, ahogy újra találkoztam a többiekkel, úgy jött vissza egyre a kedv.

 

Azt kell, hogy mondjam, hogy mindenkinek jót tett a szünet…. Vagy a közelgő végleg-hazautazás… még összetartóbbak lettünk. Megnőttek a közös élmények, a közösen töltött idő, az egyre mélyebb beszélgetések, az egymás iránti igény.

Sajnos egyre nő a szomorúság is… életünk „zárójeles” része lassan-lassan a végéhez közeleg, vissza kell térni, a „régi” mederbe, folytatni mindent onnan, ahol megszakítottuk.

… és a francba megint búcsúzkodni kell majd. Csak most nehezebb lesz, mert lehet végleg…

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://cukorhal.blog.hu/api/trackback/id/tr351687085

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása