Helló Mindenki!

Nagy poént kell megosztanom veletek!!! Tangóztam egy… áhh de kezdjük inkább az elején!:)

Hétfőn igazából semmi extra nem történt, ezért nem is éreztem fontosnak, külön irományt szentelni neki. Neteztem, volt egy órám, délután 4-kor ebédeltem a Katával… ja meg az ez idáig ritkán ellenőrzött postaládámban a halom szórólap között találtam egy levélkét a házfelügyelőtől (nevezzük annak), hogy sürgősen jelenjek meg az irodájában. Igen, a sürgősen szó sajnos benne volt. Több okból is ráparáztam a dologra. Mióta volt a levél a postaládában? Miért kell sürgősen megjelennem? Valamit rosszul csináltam? Valaki panaszkodott rám? Mi miatt? Fürdő, hűtő, TV?

Aztán tegnap kiderült, hogy csak valami papírt nem adtam le, amit le kellett volna… azért a jó előre kigondolt „elnézést de ez idáig nem nagyon néztem a postaládámat…” mondatot elnyomtam. Biztos, ami biztos.

Tegnap (kedd) egyébként be lehetett „váltani” a használt ágyneműt újra, meg is tettem, de aztán rövid szemlélődés után úgy döntöttem, maradok a sajátomnál…

Aztán végigbambultam egy előadást, tofut ebédeltem (és fini volt), visszautasítottam pár emberke ismerős-felkérését, írtam még néhány tudatlanságomról árulkodó e-mailt az illetékeseknek, közben pedig rádöbbentem, hogy még nincsen tangó partnerem. Vissza a facebookra, könyörgős hirdetés kiírása. Csekélyke várakozás után már akadt is jelentkező… egy srác, akit több napos megfeszített agytorna után (ki a frász ez a sráááác???) visszautasítottam. Nem ismerem. Sőt nem csak én, a harmadik Kata se. Eme nyomós indok miatt döntöttem úgy, hogy akkor nesze neki. Erre kicsivel később ír, hogy neki van kedve táncolni, sőt ő salsa-partnert is keres. (Az én salsa-partnerem épp vívódik, hogy beiratkozzon-e vagy sem… Ez a haladó csoportos dolog betette neki a kaput.) Szóval puff neki, ez ám a csábító ajánlat… Persze, minden szép és jó, néhány kölcsönösen kedveskedős levél után lezsírozva a dolog (közben bejelöltem ismerősnek, elfogadta), csak egy a ciki, ma még nem tud jönni, mert nincs Marburgban. Sebaj, majd kibírom valahogy.

A tangó aztán felvetett számomra még egy problémát: előző órán a lányokra rá lett parancsolva, hogy magassarkúban jöjjenek táncolni, mert hát mégis csak úgy járja. Nekem ugye itt még véletlen sincs egy fél pár magassarkúm se… A Katának bezzeg két pár is van, 40-es méretben. Enyhén nagy. (Ez a nyomi egyébként még báli ruhát is hozott, hátha…J)

Szóval mivel nagyon belelkesültem a tangóra, meg arra, hogy végre megérkezett a pénz a német számlámra, fogtam magam, és vettem egy magas sarkú bokacsizmát. (Éljen a Deichmann!!!:)) Szerelem volt első látásra.:) Csak azt nem tudom, hogy a kb. 180 fokos lejtőn hogy fogok lecsámpázni benne. Mindegy, ha egyszer elindulok, valahogy már csak lejutok. (Tudjátok,  repülő sem marad fent örökre.)

Szóval minden zsír, van magassarkúm is, párom is félig, szép az élet. Majd eltáncikálok valami lánnyal.

Le kell szögeznem, hogy a lányoknak csak kb. negyedén volt valamilyen magas sarkú lábbeli, de én azért marha büszke voltam magamra. A számításom is bejött, több volt a lány jóval, mint a fiú. Osztás-szorzás, mivel páratlanul voltunk mi, pár nélküliek, ezért a magasságom miatt nekem jutott a táncoktató csaj. Okés, mindenki álljon párba…

…és ekkor ott állt a kis kínai csávó, árván, mint a kisujjam… kiderült, hogy neki sincs párja, csak – szerintem – nem értette a németül folyó diskurzust. Így aztán megkaptam én Song-ot (lövésem sincs, hogy hogy kell írni, úgy jegyeztem meg a nevét, hogy a „dal” angolul), aki egyébként nagyon kedves volt. Gondoltam nem borzolom a kedélyeit, Katie-ként mutatkoztam be neki. A másfél óra alatt háromszor kérdezte meg a nevem újra. A végén már mondtam neki, hogy kéééééti, tudod, mint Holmes, meg Perry… Egyébként angolul makogtunk egymásnak, mert saját bevallása szerint a német tudása elég szegényes.

Alap fontosságú a tangónál, hogy nem szabad a lábunkat nézni és úgy koncentrálni, hanem nézzünk egymás arcába. Szegénykém egy idő után elnézést kért, hogy nem néz a szemembe, de túl szégyenlős… Óóóóóóóóó kis cukkancs. Egyébként ügyesek voltunk, meg könnyű is volt vele táncolni, mert szinte mindig hümmögte az ütemet.:) A tangóban egyébként az a lényeg, hogy a pasi vezet, a nő meg érzi a pasi mozdulatait, és követi. Volt olyan is, hogy a lányoknak be kellett csukni a szemüket és úgy táncolni. Nekem nagyon tetszik egyébként. Kínai barátom persze tutira akart menni, úgyhogy többször közölte velem, hogy most valami más fog következni. Ha nem is mondta szavakkal (de az is előfordult), akkor is tudtam, hogy cselezni fog, mert magasabb hangon kezdett el hümmögni.

Hát szóval vicces volt. Ferkóm, kezdhetsz féltékeny lenni, mert a végén még átpártolok a kínaiakra!:)

Egyébként rájöttem, még ha nehéz is, ezért mindenképpen érdemes volt kijönnöm. Itt olyan teljesen természetesnek vehető szituációkba keveredek, amik otthon egyenesen elképzelhetetlenek lennének. Jó próbatétel még azoknak is, akik nyitottnak tartják magukat.

Egyébként tegnap kaptam egy e-mailt vak barátomtól is: „Szia, na most már te is tudod az én e-mail címemet.” Ennyi.:) Ezt megbeszéltük.:)

Ja egyébként mivel most már rendszeresen ellenőrzőm a postámat, lehet nekem írni, meglepcsit küldeni!:)

A címem: Geschwister-Scholl-Str. 1. Zi. 408

                        35037, Marburg

Pussz pussz!

(Katááááááááám!!!!! Egy olyan német csávó énekel az MTV-n, aki tök a Danira emlékeztet!!:))

21.10.2009

 Helló Mindenki!!!!

Sajnos már nagyon rég nem írtam nektek, ezt azért megpróbálom most minél jobban pótolni.

Az utóbbi napjaim elég zsúfoltan teltek, csütörtökön például e-maileket kellett irogatnom az összes tanáromnak, hogy járhatok-e az órájukra. Lényegében puncsolás az egész. Megvolt az első holland órám is, vegyes sikerekkel. A tanárnő iszonyat jó fej, de mivel már 20 éve tanítja a nyelvet, elég gyorsra vette a tempót. Hozzá kell tenni, hogy azért mivel a szavak nagyon hasonlítanak vagy az angolra, vagy a németre, érthető, hogy nem ragadtunk le a „hogy hívnak”-nál, na de akkor is… A fejem az óra után kicsit tele volt a sok információval. Persze ezt a sok információt azóta sikeresen töröltem…J …és következő órán már tesztet írunk.

Csüt este aztán két jó élményem is volt, az első a salsa óra. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy marha jó salsa-táncos vagyok! (Érdekes viszont, hogy mostanában nem fér rá az arcom a fényképekre…J) Az egyik magyar srác, a Robi volt a párom, szerencsére ritmusérzékkel és elszántsággal is rendelkezik, úgyhogy nagyon jól szórakoztunk egész végig. Az egyetlen negatívum (mert az mindig akad), hogy a jövőben a salsa mind a kettőnknek ütközik valami egyéb óránkkal. Ettől függetlenül nem reménytelen a dolog, mivel rengetegen voltunk a kezdő csoportban, felajánlották, hogy aki akar, járhat a későbbi, haladó csoportba is. A Robi ennek lehetőségétől kicsit bemajrézott, de mondtam neki, hogy legalább abban a csoportban nem kell fél órát várni arra, hogy az agyilag leglassúbbak is elkezdjék kapizsgálni a hatvanadszor megmutatott tánclépés mikéntjét. (Azt már nem mondtam, hogy a haladóban majd nekünk kell mindent hatvanszor megmutatni…)

Salsa után összeszedett minket a tiszteletbeli magyar, Korinne, vásároltunk egy nagyot, elmentünk hozzá, éééés magyaresteztünk. Paprikáskrumplit főztünk – én a biztonság kedvéért inkább csak néztem -, iszogattunk, magyarul beszélgettünk, magyar zenéket hallgattunk. Az este fénypontja a kér fiú kurjongatós, boka és térdcsapkodós, táncos szösszenete volt, amit mi lányok sírva-röhögve néztünk végig (van videó!!!!!!:)). Egyébként a srácok édesek voltak, mert több napot is gyakoroltak a produkcióra…bár ez saját bevallásuk szerint csak nyomokban volt felfedezhető az éles verzióban. Szóval nagyon jól sikerült az este, meg minket magyarokat is egy kicsit jobban összehozott. Oké, Németországban nem a magyarokkal kell barátkozni – szólhat az ellenvetés -, de mindannyian hasonlóak vagyunk és hasonlóan új szituációban, hasonló problémákkal, jó hogy tudjuk segíteni egymást.    (Az Eszterrel például megbeszéltük, hogy együtt leteszteljük, hogy működik a kapucsengő, mert ezt még egyikőnk se tudja…)

Pénteken rádöbbentem, hogy a német pszichó-oktatás sajnos túlságosan is hasonlít a magyarra… a szemináriumokon itt is kiselőadást kell tartani. A referátumok kiosztásakor nem reménykedtem, hogy bárki is akar velem közösködni, elvégre én egy Erasmus-os vagyok, (biztos) elég korlátolt nyelvtudással (és felfogással), lényegében tehát a „nyomi, akivel csak pluszmunka van” kategóriába sorolhatom magamat. Meglepetésemre egy srác mégis azonnal vállalkozott a velem való co-produkcióra. Nem igazán értettem a dolgot egészen az óra végéig… a srác ugyanis… vak. Úgy érzem ütős párost alkotunk!:) De nem, tényleg, nem vagyok rosszindulatú, legalább egy újabb idegen szituációban kell helytállnom, és újabb érdekes embert ismerhetek meg. (Szilvi, ilyen helyzetekben mindig te vagy a példaképem!:))

Délután itt volt pártfogóm és mecénásom a fiával, hoztak nekem TV-t, egész-alakos tükröt (azóta az összes csajszi irigykedik), meg egy rakás mindent. Zavarba ejt a sok kedvesség…

Este aztán nyakamba vettem a várost, mert már nem bírtam hallgatni a Kata buli-áhitatát. A hatalmas bulizás aztán egy közös pizzázássá, egy tök hangulatos (és zsúfolt) kocsma felfedezésévé és egy Erdinger elfogyasztásává szelídült. Nem is bánom. Pedig valami nagy szemeszter-nyitó buli volt aznap este, csak a mecénásom által kölcsönadott és most visszakért SIM-kártyának és az én bénázásomnak köszönhetően elúszott az összes eddig begyűjtött telcsiszámom, így nem értem el a „buli-informátoromat”, meg ő se engem. (Ferkóm, a te segítségedet még egyszer nagyon köszönöm, az Eri nagyon értékelte, hogy kapott tőled e-mailt. Kettőt is…J)

A „lájtos” pénteket egy kemény szombat követte. Ismét Kata nyávogásának engedve, én is elmentem egy rakás emberkével Frankfurtba. Megint. Nekem igazból már nem sok újdonságot tartogatott a program… leszámítva a „Beerbike”-os palikat, akik nagyon invitáltak minket is, hogy foglaljunk helyet a hatalmas sörbiciklijükön. Ez lényegében egy hatalmas pult körbe, középen rengeteg söröshordóval, és ahogy ülnek körbe az emberek, a lábuknál pedál van, úgy tudják hajtani a cuccot, és valóban haladni vele. Ádi, neked álommeló lenne, egész nap a főtéren sörözni, hangosan ordibálni, énekelni, szórakoztatni a turistákat…

Láttunk lagzit is, sok boldogságot kívántunk a menyasszonynak és végigcsodáltuk, ahogy a szél és a Kata közösen tönkreteszik a solti „Százforintosból” újított esernyőmet.

Estére a Katához (aki lényegében a Schloss-ban lakik) beszéltük meg a naaaaagy Erasmus-party előtti találkozót. Jól elszórakoztunk, valamint borzoltuk kicsit a konzervatív teológus hallgatók kedélyeit. A tervezettnél másfél órával később estünk be a buliba, ami annyira nem lett volna rossz, ha a lelkiismeretem nem arra sarkall, hogy javarészt az enyhe pálinkatúltengésben szenvedő Kata mellett ücsörögjek. A poén az egészben az, hogy egész héten szegény csajszi akart a legjobban bulizni… hát ha úgy nézzük, bejött. Miután rávettem, hogy inkább otthon ücsörögjünk, fél órás kemény, kabátkereső búvármunka következett. Eközben én megfogadtam, hogy soha nem megyek el buliba fekete szövetkabátban, merthogy a fekete szövetkabát kupacból, félhomályban megtalálni pont a tiédet… na igen, az pont fél órás búvárkodást jelent. Éljen Robi, a búvárok királya, ugyanis mikor már pont feladtuk volna a reményt, ő megtalálta a keresett darabot. A séta felfele a várhoz kész gyötrelem volt, a Kata mindenáron pihenni akart, meg leülni, én meg végén már ordítottam vele, hogy ne legyen már nyafka, még egy kicsit kell kibírni, stb. Tisztára, mint egy kiképző-tiszt, de tudtam, hogy ha leülünk, esélyem sincs, mert bealszik. Nagy nehezen bevettük a várat, szunyáltunk egy hatalmasat. (Igazam volt, a Kata ahogy ágyat ért, elaludt…)

Vasárnap gyönyörű napsütéses reggelre ébredtünk, sétáltunk egy nagyot, gyönyörködtünk a kilátásban. Aztán hazajöttem, mostam (ami már 1,50 Eur.-ba kerül) takarítottam, kiírtam a hűtöre, hogy szorítsanak nekem is egy kis helyet… Eddig semmi eredmény.

Megártott ez a sok idő itthon a szobában, úgyhogy sürgősen nyakamba veszem a várost…

Otthon mi újság? Kinek hogy telt a hétvégéje??

Katám, neked ezúton is nagyon-nagyon gratulálok és sok szerencsét a következő héthez!!!!:)

Ferkóm, még 18 nap….:)

Ui.: Most csöngetett valaki a kaputelefonon… és nem tudtam, hogy kell beengeedni… Esztíííííííííííííííí!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

12:12, 19.10.2009

Helló Mindenki!

Az elmúlt két nap gyors helyzetjelentése:

Kedden végre én is azt kezdtem csinálni, amit a többiek: hajkurászni az óráimat. Az elsőt – pedagiógiai pszichológia – hatalmas érzékkel meg is találtam. Kb. két perccel a kezdés előtt benyitok a terembe… ami tök üres és sötét. Kiderült, hogy itt az órakezdést se a tanárok, se a diákok nem veszik olyan mereven, mint nálunk, ezért van eleve két órás időintervallum megadva egy tanórához. Szóval szépen lassan elkezdtek szállingózni az emberek, csak a tanár nem nagyon akart megérkezni. Az első órám tehát elmaradt. Volt egy rakás időm netezni, kávézni – ez a mindenhova kávéval rohangálunk nagyon bejön -, összefutottam megint az egyik spanyol gyerekkel, meg ilyenek. Aztán ebéd, találka a 3. Katával, megint kávé, majd 4-től megint óra, klinikai pszichológia. Egész furán éreztem magam, ahogy ültem a terem közepén, körülöttem lassan megteltek a helyek, mindenki csacsog, örül, hogy újra látja a másikat, én meg csak csöndben ücsörgök, és különösebben nincs kihez szólnom. Az óra maga egyébként jó volt, bár én az egész kurzus során szerintem semmi újat nem fogok hallani. A tanár ez fiatal phd-s csaj, ez volt az első előadása. (Lényegében egy „nagylaci” óra volt, a „jófej” Hargitai Rita előadásában…. Ha röviden jellemeznem kellene.)

Óra után beszéltem a tanárnővel, annyira el volt foglalva azzal, hogy túlélte az első általa tartott órát, hogy nem igazán lelkesült be attól, hogy külföldi vagyok, ledumált (nem, nem rá) a német DSM (pszichodiagnosztikai könyv) megvételéről és teljesítésként elég, ha bejárok az órára. Jesssz! Ezt azért bővebben kifejtem: a pszichósoknak modulokat kell teljesíteni, egy modul pedig legalább egy téli és egy nyári szemeszteri órából áll. Télen nem kell vizsgázniuk, csak a nyáriban, az összes modultárgyból. Nekik szívás, nekem mázli. Ezért kaptam a választ, hogy elég, ha bejárok szorgalmasan, és kapok aláírást, jegyet, ami kell…

Azóta nem volt több órám, de remélem a többiek is hasonlóan jutányosan állnak majd hozzám.

Kedd este aztán kénytelenek voltunk a Katával igen khm… közelről megismerni egymást……. egy tangó és egy rock’n’roll óra keretében is. Gondolom mondanom se kell, hogy a tangó milyen vicces volt… (Legtöbbször a Kata volt a fiú, mert magasabb, mint én.) Egyébként maga a tánc és a filozófiája nagyon tetszik, csak pasit kellene találnom hozzá. (Húúúú Ferkóm, veled lenne a legjobb!!!!:))

A rock’n’roll ugrálós volt, ebből kifolyólag fél óra után jó sok izzadságszaggal járt (ami azt hiszem nem belőlem jöttJ)… ez utóbbi tény a rock’n’roll pályafutásom folytatását ingatja meg…

Tegnap nem volt egy órám se, viszont bementem a tanszékre, és éltem egy kis amolyan „német-pszichós-diák vagyok” életet, ami abból állt, hogy megkerestem a tanszékvezető, Martin Kumpf irodáját, beszélgettem az iroda előtt várakozó két leányzóval, majd magával a híres Martin Kumpf-val is. A mérlegem: a két csaj és Herr Kumpf is megdicsérték a német-tudásomat, úgyhogy „szélesnagy” vigyorral távoztam a Guttenberg Straße 18.-ból…

Ja a két leányzó egyébként éppen külföldi ösztöndíj miatt keresték a tanszékvezetőt, kaptam az alkalmon és promótáltam nekik kicsit Pécset. Az első indokom pontosan az volt, hogy sokkal melegebb az idő. (Nem kell tudniuk, hogy ez most pont nem igaz…)

Ezek után ebéd a görög leányzóval, Erivel. A poén kedvért a tzatzikis kaját választottam…J Majd benéztünk az itteni H&M-be, ahol megállapítottam, hogy előtört rajtam a sapkamánia. Ezt meg is ünnepeltem egy újabb darab megvételével, így azt kell, hogy mondjam, lassan több sapkám lesz itt, mint zoknim… (Nyugi anya, hoztam elég zoknit.J)

A hülye háromszintes H&M miatt 20 percet késtem a Katával megbeszélt találkáról, ami még így se volt para, mert ő fél órát késett… ebből fakadóan 15 perces késéssel ültünk be ez délutáni matinéra, a Chanel filmre. A sztori nem volt valami nagy, de szerencsére itt kicsit lassabban beszéltek, mint az amcsi vígjátékban, úgyhogy a lassabb beszéddel arányosan többet is fogtam fel. Csak a lámpagyújtáskor realizáltuk hogy mennyire matiné is volt a dolog, ha kettőnket nem számolom, a nézők átlag életkora olyan 70 körül mozoghatott valahol. Ja és egy tolókocsi is volt a bejáratnál, nem is értem, hogy a tök sötétben hogy nem estünk keresztül rajta…

A tegnapi nap eredménye még egy lakberendezési kütyüket árusító bolt felfedezése is, ami veszélyes tud lenni, ha az ember egyedül lakik egy kopár, idegen szobában… Mármint pénztárcára veszélyes. Szerencsére vissza tudtam fogni magam és csak egy Audrey Hepburn plakátot vettem (tegnap kijutott az Audreyk-ből), ja meg egy csomag mosogatószivacsot (így másfél hét után). Aztán megint netezés a jogosok épületében… Egyszer véletlen tuti oda fogok órára betévedni, annyit ülök ott.

Ma – ha minden igaz – lesz holland-kezdő nyelvórám, egy pszichós órám (előre rettegek, hogy nem fogom megtalálni a termet), este salsa (egyenlőre nincs partnerem), legvégül pedig „magyar-est” Corinne-nél, a magyarul tudó német csajszinál. Magyarul beszélünk, esetleg főzünk vmi magyarosat, pálinkát iszunk (illetve isznak a többiek… pfujjjjj… én viszem a két csöpp unicumomatJ). Komolyan, ezért kellett eljönnöm Németországba???:)

Majd megírom ám, milyen volt!

… ja és többen hiányoltátok, hogy a héten nem született annyi cukorhalas bejegyzés, ez igazán jól esett…. Majd ha kiadják, dedikált példányt kaptok…J

Puszi Mindenkinek!!!

Szilvim, Neked BOLDOG SZÜLCSINAPCSIT!!!!!

Kajci, köss téglát a bokádra, el ne szállj nekem a boldogságtól mondjuk Kínába… vagy a Holdra…

Ferkóm, már csak 29 nap…

Hello Mindenki!

Most nem sok mesélni valóm van, tegnap semmi izgalmas nem történt. Mindenki az első óráit kereste, kivéve engem, én még csak azzal szórakoztam, hogy kikeressem, mi érdekel… Némi vigasztalás, hogy a német webes felület – ahol a kurzusok vannak – szintén képes összeomlani. Mákomra viszont összefutottam azzal a krapekkal, aki engem fel tud tenni az órákra, megdumáltam vele, hogy ha kiderül mi a szitu, csak megírom neki a felvenni kívánt kurzusokat, ő meg majd felpakol rá, ha tud. Viszont, hogy ne érezzem magam szarul, hogy én nem voltam az egyetemen, bementem mégis, hogy megkeressem a német Révóbá, Herr Kumpf irodáját. Már voltam ott egyszer… ettől függetlenül nem találtam. Komolyan, az az épület még a mi „A” épületünknél is rosszabb, egy labirintus, kész katasztrófa. Pfff.

Megint visít a telefon, most már én fogom kinyírni a csajt…

Amúgy most lesz az első órám – ha megtalálom -, pedagógiai pszichológia. Hát kíváncsi leszek. Este meg spinningelni fogok menni, óóóóó jeeeee. Annyira belelkesültem a sportkínálatra, hogy egy héten 4 is van, amire el akarok menni: joga (nem a kundalini, mert az ütközik a salsával, salsa (ami lehet ütközik egy órámmal.. L), spinning és step aerobik. Csak úgy buzog bennem az energia!!! Nem úgy, mint a szomszédomban…J

Na jó most megyek, majd még hírt adok… pusszcsi!

8:59, 13.10.2009 

 Hellobello Mindenki!!!!

Be kell, hogy valljam, kezdek nagyon rákapni erre az irkálásra… De komolyan, képzeljétek úgy, hogy hazaérek, cucc ledob, ablak kinyit (mindig bődületesen meleg van, pedig nem is megy a fűtés), netbook előkap, és már írom is mi a pálya.

Most nagyon boldog vagyok, mert végre sikerült meghegeszteni a netet (Zsolti IMÁDLAAAAK!!!!). A T-mobiltól elvárok vmi üdvözlőkártyát a következő havi telefonszámlám egyenlítéséért cserébe…. No de mindegy, van net, és beszélni is tudtam végre apával is, meg a Ferkómmal is. (Édesem ha előtúrom a torzított fejű skype-os képeket, tuti felpakolom őket facebookra!!!! J) Hugival chateltem kicsit, anya, már csak te és a baráti delegáció lógtok ki a sorból… De holnap is lesz nap!:)

Szóval végre hallottam, láttam néhány hőn szeretett embert, vagy épp e-mailt olvastam tőlük, ez most nagyon feltöltött!!!!!

Egyébként ma lézengtünk kicsit az Elisabeth Markton, a mai ebédem megint currywurst volt zsömivel. (Eri holnap már salátát szeretne enni, megunta a currywurstot…J) Ezután Eri belénk erőltetett egy doboz banánoscsokit, végignéztük (fényképeztük) Kata és Lisa (olasz csajszi) hősies utazását a Marburg Eye-on (a London Eye után szabadon), végül felmentünk az Altstadtba. Ez a város egyik legszebb része, tele régi stílusú házakkal, szűk és igen meredek macskaköves utcákkal, és ami a legszebb az egészben, hogy az embernek meg se kell erőltetnie magát, hogy elérje a város eme igen magasan fekvő részét, elég, ha csak beszáll a liftbe (Aufzug), ami felviszi oda. Tiszta kényelem. Fent megmelegedtünk egy hangulatos kávézóban, forró csokit szürcsölgettünk (ami akárhogy is néztem, kakaó volt) és amolyan csajosan rihegtünk-röhögtünk. Eri elmesélte, hogy a tegnapi Chai Latte Tee-től (amiből ő dupla adagot ivott) olyannyira nem tudott aludni, hogy reggel 5-ig a gépét püfölte. Eddig úgy szűrtem le, hogy ez nála tipikus. Egyébként már megbeszéltük, hogy majd kölcsönösen meglátogatjuk egymást, szóval jövőre megyek a görög tengerparthoz, bibííííííííí! (Milyen jó, hogy nem csehekkel vagy oroszokkal ismerkedek.:))

Ja Ferkóm beszélgetésünkkor a magukat roppant választékosan ki(nem)tudó spanyol fiúkról kérdeztél… Na hát az egyikükkel buszoztam haza, és egész úton beszélgettünk. Illetve próbáltunk. A végén megint Manu Chao dal lett belőle, ja meg focisták helyett pszichológusok és filozófusok nevét soroltuk. Azért egyszer-kétszer, amikor sunyi vigyorral, hatalmas sebességgel hadart dolgokat spanyolul, elgondolkoztam, hogy éppen most vajon mihez mosolygok illedelmesen??!? Lenne pár perverz tippem, de bele se merek gondolni.

Holnap… suli, tanórák. A többieknek. Én még egy darab órát nem vettem fel, holnap bemegyek és levadászom az illetékest, elvégre már otthon is zavart, hogy nem járok be a suliba, ez itt sincs másképp.

Hiányoztok nagyon, de jó volt olvasni, hallani felőletek. Remélem lassan már itthon is lesz netem, és akkor több időm lesz Rátok, mert így azért rohanás az egész, nem nagyon van időm válaszolni.

Ferkóm, olyan nagyon jó volt látni…

Kajci, nagyon örülök nektek és nagyon-nagyon drukkolok!!!!! Meg neked is Katám a költözéshez, tök jó lesz, hidd el (na jó, nem a pakolás része). Irigykedem is…

Anya, remélem holnap beszélünk!

Szeretlek Titeket!

21:03, 11.10.2009

Helló Mindenki!

Átolvastam az eddigi irományaimat és rájöttem, hogy nem folytattam a mákos guba történetét. Szóval a „nagy zabálás”a Schwarz-weiss-ban volt, ha jól emlékszem, legalább 6 asztalt borítottak be a furábbnál furább kaják. Azt hiszem kb. 15 nemzetiség ételei voltak felsorakoztatva. Ezek után találjátok ki, mi fogyott el elsőnek…. Neeem, nem a mákos guba, mert az desszert! Szóval a magyar fiúk lecsós tojásrántottája percek alatt a múlté lett. Mellesleg tényleg nagyon finom volt! A palacsintát valószínű több nemzet is magáénak tartja, mert kettő félét is találtam belőle (sőt először még mi is azt akartunk csinálni). Szóval rengeteg csemege volt, a kevésbé jótól a nagyon finomig. Az én favoritom sajnos a mi mákos gubánk maradt, tudom, hogy ez görénység, de akkor is. Bár volt az olaszoknak v.mi tésztája, amin v.mi tejszínes-húsos-DIÓS feltét volt, hmmmm. Volt Tiramisu is, de sajnos a főnököm finomabbat tud… (vagy az én elvárásaim voltak nagyok).

A kaja börzét követően – némi elpakolás után – következett a „friss-hús-börze”. De tényleg, néha úgy éreztem magam, mintha egy kecses példány lennék a húspiacon. Ja de ne ilyen gyorsan. Szóval a tánctér megtisztítása után következett a brazil mentor salsa órája, amit én hátulról figyelve igencsak viccesnek találtam, mivel a srác mozdulatait csak kb. az első sor látta, a többiek a körülöttük ügyetlenkedőket próbálták utánozni. Remek előadás volt, komolyan, azt sajnáltam, hogy nincs nálam egy kamera amivel mindezt megörökíthetném a youtube-közönség számára. A kellően bemelegített banda aztán hamar folytatta a táncikálást, és elkezdődött a party. Jól éreztem magam, tényleg jól ellötyögtünk, leszámítva azt, hogy az olasz csávó, aki lehetetlenül gizda, lehetetlenül magas fejhanggal (és szerencsétlen még szemüveges is) úgy döntött, hogy beszegődik mellém kiskutyának. Jóóó, én voltam a ludas a hülye empátiámmal. Szegény csak ott állt mellettünk tök nyomin és szerencsétlenül, én meg megsajnáltam, intettem neki, hogy jöjjön táncolni, és onnantól kezdve nem volt menekvésem… Grr, rémes volt.:)

Ferkóm neked két dolgot kell bevallanom. Egy, a sörök közül a Beck’s ízlik nekem a legjobban, a németek, amiket eddig kóstoltam kb. a Szalon sört közelítik (sőt….). A másik, hogy olyan régóta vagyunk együtt, hogy tiszta paranoid-nyuszivá váltam. Itt mindenki abból indul ki, hogy kb. mindenki vagy szingli, vagy kiélvezi a távollét előnyeit. De nem én ugye, így aztán, ha egy sráccal tök jól eldumálok, vagy netán meghív egy sörre (a nagydarab szomszédom, aki nem is Erasmusos, csak mustrálni jött), megnyomom a pánik-gombot és menekülőre fogom. Pfffff. Pedig hát elvileg semmi ciki nincs abban, hogy esetleg elküldjem az illetőt, ha úgy adódik…

A felhozatal egyébként se túl rózsás, ezt a szingli többi csajtól és a saját szememtől tudom. Erinek van vmi olasz lovagja, de nem vágom melyik az. Amelyikre gyanakodtam, arra stimmelnek a paraméterek, kivéve, hogy francia (Orsi neked tetszene szerintem). A fiú mentorom közös megegyezés szerint cukinak lett nyilvánítva, viszont úgy táncol, mint egy hom-ár, szóval gyanús. Bár szerintem a másik Katában megmozdult valami „olyancukibebizonyitomhogynemhomokos” érzés, mert feltűnően sokszor kellett a srác táncmozdulatai nézni és azóta is feltűnően sokszor emlegeti.

Egyébként már megvan az első Erasmusos-párocska, akik szerintem a hevességükből ítélve a bulin jöhettek össze…

Szóval hát ennyi. A mérlegem: sok tánc, sok röhögés, sok kínos pillanat.

A „kiskutyámat” azóta szerencsére nem láttam.

Ma Elisabeth Markt. (Kajci, ha látok kuki alakú nyalókát, akkor veszek neked, bár szerintem a németek nem olyan perverzek…)

… meg veszek cukorhalat…J

Ééééééééés ebben a pillanatban kezdett el visítani a szomszédom ébresztője…J

9:45, 11.10.2009 

 Helló Mindenki!!!!!

Ma két élményemet kell megosztanom veletek:

Az első: tegnap moziban voltunk. Szörnyű volt. Először is, a kvázi diák mivoltomat igazoló kártyával nem jár a moziban kedvezmény este és hétvégén. Így a jegy majd’ 7 euro volt (aki meri, számoljon utána). Mindegy, a kasszánál már nem mondhattuk, hogy „ja bocs, akkor mégse”, így megvettük. Egy amcsi komcsira (uhhhh) vettünk jegyet, a Grace-klinikás csajszi játszik benne, amolyan egyszer nézhetős, happy end-es kategória. Röpködtek a poénok, olyan gyorsan, hogy a felét nem értettük.  Mivel tele volt a mozi, így annyira elől ültünk, hogy a látómezőnkbe nem fért bele egyszerre az egész mozivászon, így a fele filmet nem láttuk. Akárhogyan is számolom, 7 euro egy csak félig látott-hallott (értett) filmért, hát khm… Jaaaaa, a legjobbat majdnem kifelejtettem. Hosszas vonakodás után rászántuk magunkat a kívánatos, de szintén méregdrága pattogatott kukoricára… namost a németek a kukoricát ééé – most figyelj (Barney S. J) – desen eszik. Legalábbis mi úgy kaptuk. (De annyira azért bízom a német tudásomban, hogy tudjam, nem úgy kértem.) Szóval ennek is csak a felét bírtam megenni, az összesen fele élmény mindenből, egész áron. Jessz.

Viszont ma elutaztunk négyen (két magyar csajszi és egy görög) Frankurtba, ami nagyon jó volt. Nekem már ott baromira tetszett a dolog, hogy egy árva centet nem kellett az utazásért fizetnünk (leszámítva azt a 180 eurot, amit az erre feljogosító papírfecniért kiköhögtem). Alig egy óra alatt a nagyvárosban voltunk, és bár az elején esett az eső, mégis marha jól szórakoztunk. Fényképeztünk össze vissza, Eri a görög csaj lépten-nyomon útbaigazítást kért, röviden: nyomtuk a turista üzemmódot ezerrel. A háromszintes H&M-ben eltöltöttünk kb. fél órát, ja és persze csak az nem vásárolt, aki eredetileg be akart menni (sajnos az nem én voltam). Megnéztünk néhány Platz-ot, Kirche-t, Dom-ot, ettünk Bratwurstot (menő stílusban curry-vel) egy piacon. Baromira bejön, hogy a sok shoppingoló sznob a szatyraival leül egy sörpadra és lényegében sültkolbászt ebédel. Kb. olyan abszurd és ambivalens, mint maga Frankfurt. A rég stílusú tipikus német épületek, különböző méretű templomok és a hatalmas üveg felhőkarcolók jól megférnek egymás mellett (mögött). Rengeteg fényképet készítettünk, ezekkel terveim szerint el is árasztom a facebook-ot. Külön szót érdemel Eri, a görög csajszi, aki egy belevaló tündér, utánozhatatlan akcentussal és közvetlen stílussal (engem megjelenésében és természetében leginkább a Szakály Csillára emlékeztet). Vele végigpofáztuk és végigökörködtük az egész utat, és neki köszönhetően a reggeli magányosság és „hazaakarokmenni, sokvanméghátra” érzésemből egész hamar kigyógyultam. Ja és neki köszönhetően ittam Chai Tea Latte-t, ami egy fahéj-szegfűszeg izű tea tejjel. Isteni!!!!!!!!!

Holnap Eri-vel bevesszük a Lilla által már említett Elisabeth Marktot. Ez lényegében egy vásár-vidámpark keverék, küldetését tekintve ürügy a hangos zene bömböltetésére, villódzó fények, hizlaló kaják élvezésére. A pszichós mentoromtól próbáltam kideríteni, hogy mégis mi az apropó, de ő kivágta magát annyival, hogy a marburgiak mindig megtalálják az alkalmat az ünneplésre. Óóóó jeee, szóval nem jutottam közelebb.    

Ja, ami a pszichót illeti: az épület egy labirintus, a külföldiek közül úgy néz ki én vagyok az egyetlen pszichós (nem találtunk többet), Herr Kumpf-ot még nem láttam, mert nyaral (enyje), és még egy deka órát nem vettem fel. Ja és ahol le kell szállnom a buszról, hogy a sulihoz jussak, egy hatalmas H&M van… (Köszi Lilla, így hogy a fenébe kerüljem ki???:))

Még egy hír: a szomszédom nem halt meg, mert délután nem volt a cipője az ajtóban, reggel viszont még igen, ja meg ma találkoztam is vele. Szóval inkább reggeli akut süketségben szenved. Én viszont sajnos nem, érik, hogy ezt közöljem vele.

Remélem otthon minden gheerkerai (fonetikus angol, aki nem érti, az Orsit tessék kérdezniJ), nem szakadtok meg a teendőktől….

Katám, evakuálták már Pécset miattad???:)

Ferkóm, alig várom, hogy megmutassam neked Frankfurtot!!!!

… meg persze másnak is, aki veszi a lendületet és eljön idáig…!

Pussz!

Ui: Bakker úgy elmennék egy Quimby koncertre….

10.10.2009

Kiegészítés: Ferkóm, kérdezted, hogy milyen papírmunkákat kell(ett) elintézni, hát összeszedtem neked a főbb orientációs pontokat:

·         Az első hétre bérlet igénylés/vétel

·         Koleszbérleti szerződés megírása, díj, aukció befizetése

·         Bejelentkezés marburgi lakcímre a hivatalban (oda még egyszer vissza kell menni)

·         Biztosítás (mivel nekem van, annak elismertetése)

·         Menzakártya vétel, használat, a kultúrált kajához jutás bemutatása menzán

·         Német bankszámla nyitása, illetve nekem plussz kör Herr Pilz-nél (igen, Gomba ÚrJ), hogy a magyar-számlán lévő pénzemhez jussak… sikertelenül

·         180 euros diák-papírfecni igénylése, hozzájutás…

·         Internetes felhasználónév és jelszó regisztrálás

·         Fejtágító a kurzusfelvételről, egy bizonyos nyomtatvány kitöltéséről

Nagyjából ennyi jutott eszembe, de lehet, hogy van, amit kihagytam. Ezek a németek nem szarral gurigáznak!:)

(„Legalizáááld, legalizáááld, a borból a minőséget legalizáááááld”, épp ez szól…. „tokaj a tőkekirááááááály..” J)

 Helló Mindenki!!!! (Azt hiszem mégis csak ennél a megszólításnál maradok.)

Két nagy meglepetésem volt az utóbbi két napban, amit muszáj megosztanom veletek. Az egyik: az érkezésem napján – kissé elkeseredetten – próbából a közös hűtőszekrénybe rakott túró rudim nem tűnt el!!!! Hát nagyon meglepődtem. Látszik, hogy nem egy magyar koliban lakom, ezek a külföldiek sokkal jobb fejek. Na jó, meg persze rájöttem utólag, hogy ők nem is tudják, hogy mi az a túró rudi, szóval miért is éreznének kísértést, hogy lenyúlják? De mindegy, ez a lényegen nem változtat. Egyébként tényleg nagyon érezni, hogy nem magyarok vesznek körül: a WC normálisan van hagyva, a zuhanyzót szellőztetik, és nincsenek árválkodó hajcsomók a lefolyóban. Az egyedüli zavaró tényező a szomszédom, akinek minden reggel (legalábbis eddig minden reggel) legalább – és most nem túlzok – egy órán keresztül bömböl iszonyatos oktávokon az ébresztője. Visít a cucc egy percet, majd abbahagyja 10 másodpercre, ekkor én reménykedni kezdek, majd újra kezdődik a visítás. Ha nem beszéltem volna tegnapelőtt a csajjal, azt hinném, hogy meghalt. Vagy legalábbis tök süket. De eddigi tapasztalataim szerint egyik se….

Na mindegy, a lényeg a második meglepetésen van: olyan frankó mákos gubát rittyentettem össze a másik Katával alig két órája, hogy magam sem hiszem el. De komolyan! Ahhoz képest, hogy mind a ketten tök analfabéták vagyunk a konyhában, ez a guba majdhogy nem meg is szólal. Isteni, legszívesebben nem is adnánk a többieknek. Pedig szikkadt kifli helyett friss zsömléből csináltuk, de éreztük, hogy gond egy szál se. A titka egyébként egy kis fahéj a mákba. Hmmm. (Ferkó, ha eljössz, rittyentek neked hamisítatlan jó kis német mákos gubát!:)) Szóval anya tök büszke lehetsz rám.:)

Egyébként ma elvileg mindeni főz vmi országára jellemzőt, mindezt összehordjuk 8-ra, jól bezabálunk, majd party ezerrel. Ez a tervezet, elvileg menni is fog.

Ja képzeljétek, október végén a legtöbb erasmusossal megyünk kirándulni egy hétvégét Weimar-ba meg Buchenwaldba. Annak ellenére, hogy utóbbi egy koncentrációs tábor, biztos jól fogunk szórakozni, már alig várom!

Na meséljetek, otthon mi van???

Katám, hány embert ütöttél már el? Megy a kézifékes indulás? És mi van a költözéssel?

Kajci!!!!!!!!!!!! Mi van a pasival? Áradozzál már egyet emilben, nem is értem miért kell ezt külön kérnem?!?!?!:)

Ádám, Szilvi, Leila, Johnny, partyztatok együtt még a hétvégén? Milyen volt? Szilvikém, aztán evezel amolyan Kajci-módra??:)

Borka, Dalma, várom a marburgi tippeket, miket nem szabad kihagynom. (Mozi???)

Drága Linám, ha olvasod, veled mi zujs? Áll még a „csodás” Bellagio Ristorááánte?? És te ott dolgozol még? Pestre költözés? (Apát puszilom! Ja és banyek erre nincs turópalacsinta…J)

Hugi… egyébként a múltkor nem melegszenya, hanem tatárbeefsteak volt a kaja!!!!:)) (Hazudtam.)

Anya, apa, az előbbit nem hagyhattam ki!:) Ja és a Magdi egy tündér, tényleg nem kell értem aggódnotok!

És nem utolsó sorban Ferkóm…. Boldog 3,5 évet!!!! Büszke vagyunk magunkra! (A többi malacság, azt majd ha végre itt leszel…J)

Ennyi voltam. Bis bald.       

Ui: Mostantól talán már előfordulok Skype-on!:)

 Drágáim!!!! Az eddigi word-ös írásaim.... van amit ugyan már leírtam azóta, de van amit nem, no meg a pötyögésem ne vesszen kárba...)

Az első:

Drága Ferkóm!!! (Meg mindenki más is, nyugi,olvashattok tovább!!!:))

Negyed négy körül jár az idő, most maradtam egyedül a szobámban. Ilyenkor, mikor elcsendesedik kicsit körülöttem minden - viszont sok mesélni valóm van -,fog el a késztetés, hogy felhívjalak, és megosszam veled a történéseket. Most is nagyon bennem van ez a késztetés, ugyanakkor nem hívhatlak fel, nem kattinthatok a nevedre pl. MSN-en.

Normál esetben aztán sorra próbálom a többieket is: anyát, Katát, Kajcit, esetleg a Leilát, Szilvit, Hugit, stb….

Nagyságrendekben ugyanazt mondom el nekik is, mint Neked, ezért valószínű, hogy marad a Hozzád írt stílus a továbbiakban is. Így könnyebb összefoglalnom a történteket, és talán a többiek sem sértődnek meg, ha Téged teszlek a levél/blog címzettjének. 

Szóval itt vagyok a szobában, ami nem túl otthonos, de tiszta és egy csomó hely van a cuccaimnak, igazából nagy bajom nincs vele. A lakók köszönnek a folyosón, ha szembejönnek, pedig nem is ismernek. Már szól a Zagar, közben pedig anya-féle májkrémes-kolbászos-uborkás szendvicset majszolok, amolyan hungarian style.:)

Marburg gyönyörű és egyenlőre bonyolult és hideg. Most még élvezem, mert elővehetem a rég nem látott téli cuccaimat, de azért az aggodalomra ad okot, hogy a pár napon belül bekövetkező állítólagos 20 fok kisebb örömünnepet vált ki. A Kajci megőrülne itt, mert esik az eső!:)

Egész délelőtt papírokat töltöttünk ki, befizettünk ezt-azt, infókat próbáltunk megérteni, és egy kicsit ismerkedtünk. Ja, persze  - amolyan jó Kata-módra – késtem. Benyitok, aktuális beszélő elkussol, mindenki néz, én meg megeresztek egy gyenge integetést. Tök gólya-tábor feelingem volt.:) Ráadásul a négyes csopoba osztottak itt is (melyik a legjobb csapaaaaat???:)) az egyik csopivezetőm szintén pszichós, Lilinek hívják. A csopiban csak csajok vannak: Mihaela, ő román, kicsit töri a németet, de nagyon helyes, Olga, aki görög (ilyen névvel???!!!), és Lindsay (aki nem Lohan) from the USA. Ők tudnak németül. Rajtuk kívül van két spanyol csajszi, meg egy koreai vagy kínai, közös ismertető jegyük, hogy csak nagyokat néznek és egy mukkot nem tudnak németül. Csórikáim. Velük a másik vezető, Stefan próbál boldogulni (perfekt spanyol). Én szegény Lilit nyösztetem folyamatosan a kérdéseimmel, meg vagyok vele elégedve, mert elég jól tűri!:)

Este megyünk be a városba, beülünk vmi helyre, ott lehet ismerkedni a többi erasmusossal. Láttam egy csajszit, aki a névtáblája alapján sanszos, hogy magyar. Majd meglátjuk. Ja amúgy én Katie lettem, már volt egy Kata, meg utálom amikor csúnyán mondják a nevemet. Mindenkinek jobb lesz így asszem.

Ja a Magdi (apa ovistársnője – óóóójjjjeeee – aki 150 km-re lakik) egy tündér, adott nekem német mobilt, kaját, majd jön meglátogatni, meg ilyenek. Vagány egy nőci, bírjuk egymás búráját. Meg a legjobban azt csípem benne, h bár több, mint 20 éve Németországban él, nem affektál, nincs akcentusa, tartja az otthoniakkal nap szinten a kapcsolatot, és igazából magyarként él idekint. Ez nagyon szimpatikus benne.

Na hát röviden ennyi. Sajnos itt a szálláson nincs net (ja akinek mond valamit: Studentendorfban vagyok), és a sulis nethez is csak kb. egy hét múlva kapunk jelszót. Addig is marad a jó öreg májkroszoft wörd, meg a pendrájsz, meg a menzán lévő pár darab gépecske, amik mindig foglaltak. Amint tudom, feltöltöm az irományomat.

Legyél jó és gondolj rám sokat! Amit még írnék, azt itt nem tűntetem mindig fel, nehogy elcsépeljem… meg a többieknél nehogy elfolyjon a monitor!:)

(De azért mégis: Szeretlek!!!! !!!!)

Ui.: Drága csajszikáim!!!! Imádlak titeket, hiányzik a búrátok! Az Unicum Next meg asszem ott maradt a kocsiban a kurv…. Ez most jutott eszembe. Basztikuli. (Anya!!!! Nem meginni hazafelé!!! Mire olvasod, késő, pfff……)

H.D.G.D.L. (tessék utánanézni!:)) Katie/Katty/Kicsikommandós/Csicsó/megmiegymás

Marburg, 02.10.2009.

Ui.: Az Unicum nem maradt a kocsiban..:) 

A második:

Kedves Mindenki!!!!!

Már három napja itt vagyok, de sokkal többnek tűnik…. Olyan otthoni orientciós nap (csak most én vagyok a gólya) és nagyvisnyói tábor keveréke hangulatom van (itt is annyit esik).

Túl vagyunk két ismerkedős esten, mondanom se kell, hogy annyi embernek mutatkoztam be, hogy a felének se tudtam megjegyezni a nevét… Mondjuk van akinek megjegyezhetetlen.

A kedvencem két spanyol csávó, akik a spanyolon kívül egész pontosan semmilyen nyelven nem beszélnek. Szerencséjükre sok német tud spanyolul, de ettől függetlenül a magyar delegációval – főleg a két fiúval – nagyon nagyon jól megértették egymást két sör után.  Igen, a foci az egy közös nyelv is. Olyanokat ordibáltak örömködve két órán keresztül, hogy Raul, Madrid, Messi, ezen kívül Manu Chao dalokat énekeltünk és ezzel kifújt. Ennek ellenére másnap reggel hatalmas ovációval fogadtak a reggelizőben, legalábbis mintha ezer éves jó barátok lennénk. Vicces.:) Szóval ismerkedünk ezerrel…

Pont tegnap gondolkodtam azon, hogy bár mindenki keresi a másik társaságát, komolyabb barátságok még nem kezdtek el alakulni, én se éreztem úgy senkiről, hogy na vele tuti együtt fogok mozogni. Aztán este a második ismerkedős napon megállapítottam, hogy a legjobb fej a másik Kata (igen, ha nem írtam volna, ketten vagyunk), vele pendülünk igazán egy húron… Hiába a név kötelez.:) (Azért Katám te maradsz a numero uno!!!!!:)) Persze egymással is németül beszélünk! Ja kivéve egy német csajszi társaságát, aki majd’ egy évig volt Magyarországon, tök jól beszéli a nyelvet és kifejezetten igényli a magyart…J

Ja ne ijedjetek meg, de a jelen állás szerint tuti 10 kilóval nehezebben megyek haza, akkora adagokat adnak a menzán, mint a fejem, és állandóan a kajáról van szó, az együtt evés igen közösségformáló….

… jesszus, öltöznöm kellene, le fogom késni a buszt (megint)! Tegnap már egyedül idetaláltam, bibííííííí!!!:)

Futok, bocsi! Sokszor puszi mindenkinek aki igényli!:)

07.10.2009

Ui.: Nem késtem le a buszt.:)

Haliho mindenki!!!

Mar egy csomo mindent lirtam word-ben, hogy majd bemäsolom ide, es milyen jo lesz, de felejtsetek el... ez a gep amin netezni lehet egy tragedia.. se egy total commander, se egy sjatgep, ja es ha a faszbukot akarom megnyitni, kilep a mozillabol. Katasztrofa... 16.-a utan elvileg lesz netem a szallasom, a szomszedom csinaltat es nemi penzert közösködik velem. Addig marad a szenvedes ezen a szaron, mar ha hozzajutok egyaltalan...

Amugy minden rendben, jol elvagyok, bar kezdenek hianyozni a kevesbe felszines beszelgetesek... (itt meg mindenkivel csak ott tartunk). A legfuribb kommunikaciot ket spanyol csavoval nyomtuk, akik csak es kizarolag az anyanyelvükön tudnak. Mi magyarok (vagyunk paran, asszem heten) azert a foci nyelven "elbeszelgettünk" velük: Raul, Viva espanol, Madrid, Messi, es hasonlok hangzottak el, nagy örömüvöltösek közepette.. ja meg manu chao dalokat enekeltünk... azota mindig nagyon örülnek nekem, ha meglatnak..:)

A magyarok amugy jo fejek nagyon, hiaba kötelez a nemzetiseg...:) Meg a nev is, van meg egy Kata, ö a legjobb fej (azert Katam tee maradsz a numero uno!!!!)

A varos szep, de allandoan esik. Illetve most pont nem... Mar egyedül eltalaltam a szallasra (na jo, egyszer tettem egy felesleges kiteröt), ami nagy szo!

Pszichosokkal meg nem talalkoztam, a koordinatorral ma kellett volna, de irt egy emilt, h nem er ra, majd holnap... Ez van.

Mi van meg? Megkaptam en is a kuponfüzetet,a  Borka ältal ajänlott pamutzoknit tuti beszerzem!:) Ja meg ittam Berentzent... Es szarra vertek csocsoban..:) Ja a Schwarz-weiss gyönge hely a Szeneshez kepest..

Na majdnem elszallt a cucc amit irtam, ugyhogy inkabb el is küldöm... Pupu, irjatok!

 Mikrofon proba egy-kettö....:)

Kedves barätaim, ismeröseim, szämomra fontos emerek!

Itt probälom majd Nemetorszagban eltöltött negy honapom kalanjdait röviden összefoglalni - csak hogy ne maradjatok le semmiröl...

Most persze meg nem tudom hogy is szedjem össze a gondolataimat, teny es valo, bele kell jönnöm az iräsba... na meg a nemet billentyüzet se epp a legnagyobb baratom.

Elsö körben annyit, h megerkeztünk epsegben, Köln melle egy ismeröshöz, aki nagyon kedves es segitökesz, es aki azert rajtam tartja majd a szemet. Hurrä, kicsit kevesbe vagyok elveszett. Holnap persze ez nem fog vigasztalni, gonolom lesz torokban gomboc, meg ilyesmi. Most meg igyekszem nem gondolni rä. Meg arra sem, hogy mennyire fogtok hiänyozni. Illetve mär most hiänyoztok....

... hogy megse legyünk oylan tävol, remelem segitsegünkre lesz ez a blog. Igyekszem persze majd hosszebban es szellemesebben irni!:) 

Es värom a kommenteket, meg a sztorikat, mert persze en se akarok lemaradni semmi magyar törtenesröl!!!!!!

Addig is mindenkinek szep napokat, jo pletykagyüjtest!:)

Szoritsatok holnap!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

"Ajajjajjajjj, a Ferinel ott van egy cukorhal."

Pupu/mäo!:)