Helló Mindenki!

Nem is tudom hol kezdjem… az utóbbi hetem kicsit hullámvasútra emlékeztetett…

A csütörtöki salsa nagyon jó volt, végignevettük és táncoltuk az egészet, nagyon élveztem. A jókedv kitartott egész péntek estig, amikor is sangria-partyztunk a többiekkel. Új és ismerős arcok sok nevetés, olasz ivós nóta éneklés, satöbbi… aztán persze a tervezet szerint, továbbindultunk egy buliba. A buszon belénk kötött néhány német, élükön egy feka („echte” német…) csajjal… Nem akarom részletezni, de nagyon bosszantó és megalázó érzés volt. Magyarországon azt hiszem semmilyen szempontból nem tartozom „kisebbsége”, úgyhogy ez a bánásmód nagyon szokatlan volt.

A szórakozóhelyre való bejutás legalább fél óra várakozást követelt, de mivel már nagyon WC-re kellett mennem, kétszer annyinak tűnt. Kényszeremben odáig mentem, hogy megkértem a biztiőrt, engedjen be előbb, különben ott halok meg…

Nem engedett be, mondván, a WC-nél is sor van, akkor meg nem mindegy hol várok? Seggfej.

Végül a Katával elmentünk a közeli benzinkútra (közben magassarkúban átmásztunk egy kerítésen), ott bekönyörögtük magunkat, majd visszamásztunk (Bond filmbe illő jelenet volt) és visszaálltunk a sorba.

Bent hatalmas tömeg… vegyetek egy olyan koncertélményt, ahol úgy állnak az emberek, mint a heringek… és ráadásul folyamatos mászkálás, lökdösődés van… ezt szorozzátok meg tízzel. Na kb. ez volt.

Élvezhetetlen.

A hétvégén aztán a szinte senki nem volt rajtam kívül a városban, úgyhogy ennek és a pénteki „partygyilkos” élménynek köszönhetően a szombati Erasmus-bulihoz már semmi affinitásom nem maradt. Az első szabad hétvégém kicsit depisen telt, kb. nem csináltam semmit, csak hollandot tanultam vagy a TV-t bámultam. Vagy átadtam magam a masszív honvágy érzésnek. Nem szabad nekem semmit se „csinálnom”.

Hétfőn viszont végre mindenki a helyén volt, nevezetesen pontban délben egy iroda előtt, jelentkezni a berlini utazásra. Hatalmas örvendések, folyamatos szómenés, közös ebéd, csajos KV-zás, este közös sörözés… ezek után ez jellemezte a napomat, és roppantul élveztem!

Ennek jegyében folytatódott a keddem is… külön említést érdemel Eu (Eugenia), az olasz barátnőm, vele végre nem csak felszínes dolgokról lehet beszélgetni. Nem akarom itt nagyon kirészletezni a dolgait, a lényeg, hogy lenyűgöz a gondolkodásmódja.

A közös KV-zás persze nem maradt el…

Aztán este tangó… mivel az utóbbi két alkalmat kihagytuk (egyszer miattam, egyszer a partnerem miatt), semmi kedvem nem volt az egészhez…

…és mégis. Remek volt. Végre, először igazán, tangónak nézett ki, amit műveltünk, a zene átérzésétől az elegáns mozdulatokig… Párommal megállapítottunk, hogy nem csak salsában, de tangóban is egyszerűen őstehetségek vagyunk. Érdekes egyébként, az elején nagyon úgy éreztem, hogy a partnerem nem tud vezetni… aztán valahogy rájöttem, minél jobban „hagyom magam”, annál ügyesebb a párom is, valahogy annál jobban sikerül az egész. A tangó pszichológiája…J

Ja hát igen… kb. a pszichológiával foglalkozom a legkevesebbet. Bánt a dolog, de valahogy van rengeteg más, ami inkább leköt…

Az angol… sorozatot nézek angolul, hogy abba is egyre jobban belerázódjak…

A holland… olvasok egy holland könyvet, valamit sejtek a tartalmából, de kb. ennyi…J

A salsa…

A tango…

Néha elkap a lendület, hogy kicsit spanyolozzak…

…és most az Eu hatására az olaszba is beleszerettem, „szomjazom” az olasz szavakat is…J

Szóval a szélmalomharcom „túlélési stratégiája”: sok elfoglaltság, sok barát, sok idő a városban, kevés a szobában… és élvezni minden pillanatot.

Ja és ma végre még a nap is süt kicsit.

25.11.2009