Helló Mindenki!
Nagy poént kell megosztanom veletek!!! Tangóztam egy… áhh de kezdjük inkább az elején!:)
Hétfőn igazából semmi extra nem történt, ezért nem is éreztem fontosnak, külön irományt szentelni neki. Neteztem, volt egy órám, délután 4-kor ebédeltem a Katával… ja meg az ez idáig ritkán ellenőrzött postaládámban a halom szórólap között találtam egy levélkét a házfelügyelőtől (nevezzük annak), hogy sürgősen jelenjek meg az irodájában. Igen, a sürgősen szó sajnos benne volt. Több okból is ráparáztam a dologra. Mióta volt a levél a postaládában? Miért kell sürgősen megjelennem? Valamit rosszul csináltam? Valaki panaszkodott rám? Mi miatt? Fürdő, hűtő, TV?
Aztán tegnap kiderült, hogy csak valami papírt nem adtam le, amit le kellett volna… azért a jó előre kigondolt „elnézést de ez idáig nem nagyon néztem a postaládámat…” mondatot elnyomtam. Biztos, ami biztos.
Tegnap (kedd) egyébként be lehetett „váltani” a használt ágyneműt újra, meg is tettem, de aztán rövid szemlélődés után úgy döntöttem, maradok a sajátomnál…
Aztán végigbambultam egy előadást, tofut ebédeltem (és fini volt), visszautasítottam pár emberke ismerős-felkérését, írtam még néhány tudatlanságomról árulkodó e-mailt az illetékeseknek, közben pedig rádöbbentem, hogy még nincsen tangó partnerem. Vissza a facebookra, könyörgős hirdetés kiírása. Csekélyke várakozás után már akadt is jelentkező… egy srác, akit több napos megfeszített agytorna után (ki a frász ez a sráááác???) visszautasítottam. Nem ismerem. Sőt nem csak én, a harmadik Kata se. Eme nyomós indok miatt döntöttem úgy, hogy akkor nesze neki. Erre kicsivel később ír, hogy neki van kedve táncolni, sőt ő salsa-partnert is keres. (Az én salsa-partnerem épp vívódik, hogy beiratkozzon-e vagy sem… Ez a haladó csoportos dolog betette neki a kaput.) Szóval puff neki, ez ám a csábító ajánlat… Persze, minden szép és jó, néhány kölcsönösen kedveskedős levél után lezsírozva a dolog (közben bejelöltem ismerősnek, elfogadta), csak egy a ciki, ma még nem tud jönni, mert nincs Marburgban. Sebaj, majd kibírom valahogy.
A tangó aztán felvetett számomra még egy problémát: előző órán a lányokra rá lett parancsolva, hogy magassarkúban jöjjenek táncolni, mert hát mégis csak úgy járja. Nekem ugye itt még véletlen sincs egy fél pár magassarkúm se… A Katának bezzeg két pár is van, 40-es méretben. Enyhén nagy. (Ez a nyomi egyébként még báli ruhát is hozott, hátha…J)
Szóval mivel nagyon belelkesültem a tangóra, meg arra, hogy végre megérkezett a pénz a német számlámra, fogtam magam, és vettem egy magas sarkú bokacsizmát. (Éljen a Deichmann!!!:)) Szerelem volt első látásra.:) Csak azt nem tudom, hogy a kb. 180 fokos lejtőn hogy fogok lecsámpázni benne. Mindegy, ha egyszer elindulok, valahogy már csak lejutok. (Tudjátok, repülő sem marad fent örökre.)
Szóval minden zsír, van magassarkúm is, párom is félig, szép az élet. Majd eltáncikálok valami lánnyal.
Le kell szögeznem, hogy a lányoknak csak kb. negyedén volt valamilyen magas sarkú lábbeli, de én azért marha büszke voltam magamra. A számításom is bejött, több volt a lány jóval, mint a fiú. Osztás-szorzás, mivel páratlanul voltunk mi, pár nélküliek, ezért a magasságom miatt nekem jutott a táncoktató csaj. Okés, mindenki álljon párba…
…és ekkor ott állt a kis kínai csávó, árván, mint a kisujjam… kiderült, hogy neki sincs párja, csak – szerintem – nem értette a németül folyó diskurzust. Így aztán megkaptam én Song-ot (lövésem sincs, hogy hogy kell írni, úgy jegyeztem meg a nevét, hogy a „dal” angolul), aki egyébként nagyon kedves volt. Gondoltam nem borzolom a kedélyeit, Katie-ként mutatkoztam be neki. A másfél óra alatt háromszor kérdezte meg a nevem újra. A végén már mondtam neki, hogy kéééééti, tudod, mint Holmes, meg Perry… Egyébként angolul makogtunk egymásnak, mert saját bevallása szerint a német tudása elég szegényes.
Alap fontosságú a tangónál, hogy nem szabad a lábunkat nézni és úgy koncentrálni, hanem nézzünk egymás arcába. Szegénykém egy idő után elnézést kért, hogy nem néz a szemembe, de túl szégyenlős… Óóóóóóóóó kis cukkancs. Egyébként ügyesek voltunk, meg könnyű is volt vele táncolni, mert szinte mindig hümmögte az ütemet.:) A tangóban egyébként az a lényeg, hogy a pasi vezet, a nő meg érzi a pasi mozdulatait, és követi. Volt olyan is, hogy a lányoknak be kellett csukni a szemüket és úgy táncolni. Nekem nagyon tetszik egyébként. Kínai barátom persze tutira akart menni, úgyhogy többször közölte velem, hogy most valami más fog következni. Ha nem is mondta szavakkal (de az is előfordult), akkor is tudtam, hogy cselezni fog, mert magasabb hangon kezdett el hümmögni.
Hát szóval vicces volt. Ferkóm, kezdhetsz féltékeny lenni, mert a végén még átpártolok a kínaiakra!:)
Egyébként rájöttem, még ha nehéz is, ezért mindenképpen érdemes volt kijönnöm. Itt olyan teljesen természetesnek vehető szituációkba keveredek, amik otthon egyenesen elképzelhetetlenek lennének. Jó próbatétel még azoknak is, akik nyitottnak tartják magukat.
Egyébként tegnap kaptam egy e-mailt vak barátomtól is: „Szia, na most már te is tudod az én e-mail címemet.” Ennyi.:) Ezt megbeszéltük.:)
Ja egyébként mivel most már rendszeresen ellenőrzőm a postámat, lehet nekem írni, meglepcsit küldeni!:)
A címem: Geschwister-Scholl-Str. 1. Zi. 408
35037, Marburg
Pussz pussz!
(Katááááááááám!!!!! Egy olyan német csávó énekel az MTV-n, aki tök a Danira emlékeztet!!:))
21.10.2009
