Sziasztok…!
Sok írnivalóval jövök most nektek, lássuk csak szééépen sorban….
Pénteken végre megismertem a lakótársaimat, azokat az emberkéket, akik még a szinten laknak. Nagyon kellemes estét töltöttünk együtt, szinte mindenki főzött valamit (persze csak én nem), így csaptunk egy hatalmas közös vacsit. Na hát ott aztán volt mindenféle kaja: kínai, japán, török, iráni… meg tésztasaláta, kuglóf, tejberizs…. Éééééés sushíííííííííííííííí! Ettem sushit. Fini volt nagyon, ahogy a Ferkó mondaná; „jó cucc”.:)
Közben eper- ill. málnabort iszogattunk, ismerkedtünk. Rengeteg kínai lakó van, utánuk a németek és a törökök következnek létszámban. Van olyan, aki már házas (egy hét múlva el is hagyja Studentendorf-ot), van aki már négy éve itt él, van akinek a pasija lesz a szomszédja, az én két szomszédom pedig valóban egy testvérpár.
Ja egyébként én arra vállalkoztam, hogy vmi szürcsölnivalót hozok eme jeles eseményre… és ebből adódóan végigjártam az egyik normálisabb szupermarket (Rewe) italosztályát oda-vissza legalább háromszor. Képzeljétek, lehet Unicumot kapni, de csak simát, potom 15 euróért… úgy döntöttem, üsse kavics, nem tipikus magyar piát fognak kapni… így vettem egy Berentzent. Később a sztori persze az volt hozzá, hogy tipikus német piát vettem, de olyat, amit azért én és kedves magyar barátaim szívesen látunk a poharunkban.
Szombaton aztán 10-től majdnem este 6-ig suliban voltam, tömbösített óra. Szeminárium jellegű volt az egész, kiselőadások és csoportmunkák a gyerekpszichológia témaköreiben. Meglepődtem magamon, sokkal jobban élveztem a dolgot, mint gondoltam. Érdekesek voltak a témák is, meg összebarátkoztam több olyan „osztálytársammal”, akikkel egyébként több órámon is együtt vagyok. Ezennel meg kell, hogy védjem a német egyetemistákat: velem mindenki nagyon kedves, érdeklődő és segítőkész volt. Persze ehhez kellett, hogy kicsit beszélgessünk, lássák hogy „értem” a nyelvüket, és ne csak koloncnak tartsanak. Szóval „beilleszkedés az egyetemi órákon” kipipálva.
Este aztán halloween-party (beöltözve ingyenes) a Schwarz-weissban, tudjátok, ez az bulihely, ami a lakóhelyemen van. Pasinak akartam öltözni, de sajnos aztán nem jött össze. Maradt a tutijó kalapom, amit direkt erre az alkalomra akasztottam. A bejáratnál persze megkérdezték, hogy beöltöztem-e… bevallottam, hogy csak a kalapom van, de ha akarják, mondhatom, hogy Michael Jackson imitátor vagyok. Bejött; mosoly, jól van, menjél…
Bent rögtön a két jómadarat Balázst és Robit szúrtam ki. Egyikkőjüket se lehetett volna az öltözetük szerint definiálni, de mind a ketten igen viccesen néztek ki. Amint megtelt a hely, nagyon jó buli kerekedett, sok-sok fényképezéssel, tánccal, Balázs elpotyogott öltözetdarabkáinak szedegetésével. Mikor a hangulat már igencsak a tetőfokán volt, elszabadultak az érzelmek is… az egyik kissé molett angol leányzót olyan hévvel nyalta-falta vmi mediterrán macsó, hogy két görög társnőm a segítségére akart sietni. Lebeszéltem őket, mondván, ha a csajszi nem akarná a hirtelen jött „figyelmet”, valószínű a srác tudtára tudná adni… én legalábbis megoldanám a szitut… ééééés nicsak! 5 perccel később már demonstrálhattam is. Csak annyit éreztem, h vki hátulról erősen megragadja a karomat és húz maga felé. Mikor láttam, hogy nem ismerem az illetőt, azt hittem mondani akar valamit… de nem, csórikám már csücsörít. Kapott egy amolyan közép kategóriás pofont (tudtam volna erősebbet is). Annyira nem viselte meg a dolog, pár perccel későbbi igencsak modortalan próbálkozásának visszautasítását már a söröm formájában kapta, igen, bele az arcba, nesze neked hülye majom… ezt már kevésbé értékelte, úgyhogy jobbnak láttam dobbantani a buliból. Amúgy is viszonylag későre járt, nekem meg másnap (vasárnap!) ismét sulim volt…
Sajnos másnap már kevésbé bírtam a gyűrődést szombathoz képest… Csoportmunkával kezdtük a napot, olyan nehéz szöveget kellett feldolgozni és a többieknek elmondani, hogy német társaim is csak pislogtak. Azért arányaiban megoldottam a dolgot, úgyhogy tiszta büszke vagyok magamra! Persze segítettek a többiek, átbeszéltük, ki mit értett meg, mit nem…J
Este vééééégre volt egy nyugodt estém…. Ma meg egy nyugodt napom… mostam, takarítottam, tanultam… de esküszöm jól esett. Ja, és közösségi életet éltem a konyhában, a pénteki ismerkedésnek hála…
Azért én nem bírnék itt lakni (Studentendorf) négy évig…
Durva…
Szurkoljatok, hogy hétvégén és jövő hét elején szép idő legyen! Vendégem lesz, szeretném napsütésben körbevezetni…J
Groetjes (üdvözlet hollandul)
Katamo
02.11.2009
