Hellóóóó mindenki!
Este fél 11 van, de elkapott az ihlet. Meg holnap nem lesz órám… alhatok sokáig. Alhatnék, ha lakótársam nem reggel 7-re állítaná minden nap az ébresztőjét, és bömböltetné ugye egy órán keresztül… de tényleg. Vasárnap is. De tényleg! Ma már nagyon azon voltam, hogy kipattanok az ágyból, átmegyek, kopogok, ajtót nyit, és közlöm vele, hogy legközelebb állítsa rezgőre a telefont, dugja a seggébe, ha elkezd ébreszteni, ő erre is felébred, viszont ez egy jóval halkabb verzió… szóval képzeletben az ajtónyitásig jutottam, de mivel az utána következő mondatot nem tudnám elmakogni németül… így ledumáltam magam az antiszoc cselekedetről, a fal felé fordultam, és próbáltam ignorálni a visítást… Na jó, a (még mindig sajnos csak jövőbeli) netem is ettől a csajtól függ… de ha vasárnap megint ébresztő lesz, akkor tényleg átszólok… most már tényleg. Egyébként arra is késztetést érzek, hogy amolyan régi jó gimis-koleszos stílusban csak átdörömböljek… Istenem de szép is volt…J
Ma egyébként kedd van, tehát végigbambultam a szokásos két előadásomat, meg este tangóztam. Kifejezetten elégedett vagyok kedves partneremmel, már tangóra hasonlít amit művelünk!:)
Ma egyébként „blog-nap”-ot tartottam, végigolvastam egy jelenleg Törökországban tanuló barátnőm (Kővári Anita) blogját… Jókat derültem a dolgain és megállapítottam, hogy milyen vicces is, ahogy mi külföldiek egy idegen országban szerencsétlenkedünk. De tényleg. Rengeteg apró dolog van, bár próbálok nektek minél többet átadni, átolvasva eddigi műveimet rájöttem, hogy mégis, rengeteg minden ki is maradt… persze, nem akartam, hogy sajnáljatok, meg aggódjatok értem. Egyébként már most, rövid távlatból szemlélve is roppant viccesnek találom ezeket a szitukat…
Meséltem például, hogy előfordult, hogy miután németül kérdeztem német emberkétől valamit, angolul kaptam választ? Köszi.
Vagy hogy rögtön első használatkor háromszor rossz PIN-kódot adtam meg a német bank-kártyámnál? Igen, sikeresen letiltottam. Én hülye az online-bank hozzáférésem kódját próbáltam megértetni a bankautomatával. Az automata nyert.
A Volksbank-os emberekéktől egyébként már annyiszor kértem segítséget bank-ügyekben, hogy már messziről köszönnek. Gomba úrral (asszem őt már említettem, Herr Pilz, a bankban dolgozik és nagyon trendi szemüvege van) már évezredes haverok vagyunk…
És azt meséltem, hogy a múltkor több, mint egy órámba tellett, mire hazavergődtem a suliból? Oké, ez hétvégén volt, rendkívül ritkás menetrenddel, no meg az első busz, amire felszálltam, két megállóval később lerobbant… Hehe.
A menzán egyébként két hetembe telt, mire rájöttem, miért fizetek rendszeresen többet, mint szerintem kellene…
A palackokat sem mindegy hol váltod vissza… ezért nem árt a vizet mindig ugyanott megvenni…
Ja igen… és azt még mindig nem tudom, hogyan lehet a suli webes felületéről az órai PPT-ket letölteni, holott bizonyított tény, hogy hozzáférhetőek…
A könyvtárban a nyomtatás mikéntjét két különböző emberrel is elmondattam töviről hegyire. Ugyanitt megszivatott a szekrény is, amibe a cuccodat zárod… a pécsi könyvtárral ellentétben, az itteniben nincs a kulcsra rágravírozva a szekrényszám. Ezt kicsit későn vettem észre. Jó látvány lehettem, ahogy sorra próbálgatom a bezárt szekrényeket!:)
A mosógéppel viszont már elsőre megtaláltuk a közös hangot… a gáztűzhellyel viszont nem.
Az Eszterrel a kapucsengőt még mindig nem próbáltuk ki… ha szól, random nyomok rajta vmit.
Szóval visszatekintve egy hónapnyi masszív szerencsétlenkedést… hát igencsak mosoly húzódik a számra.:)
Jó érzés viszont, hogy ezek száma egyre-másra csökken… Éljen.
A végén úgyis én nyerek!:)
03.11.2009
