Hát persze… persze, hogy a kiselőadásomat kellene pötyögnöm… és nem a blogomat…
De!
Süt a nap. (Ettől független kutya hideg van.)
Megtaláltam az MR2-t a neten.
Az szól. Twist. Jóóóó beismerem nem rossz kis szám.
Régen írtam blogot!!! Ez tarthatatlan! J
A legutóbbi buli-bejegyzésem óta persze egy újabb, nagyon hasonlót írhatnék…
De!
Már kb. unalmas lenne…
Irigykednétek…
…vagy netán felhúzott szemöldökkel rosszat gondolnátok rólam.
Én meg persze egyiket se akarom. J
Annyit azért meg kell említenem, hogy eddig összesen nem voltam annyit a Nachtsalonban, mint az utóbbi másfél hétben. Szerdán Kata barátnőivel „magyar-virtus” csajparty, szombaton 90-es évek zenéire csörögtünk… jáááájjjj. Jó, befejeztem.:)
Minden esetre olyan vagyok, mint egy búgócsiga, amit jól felhúztak.
Csak pörgök,
Csak pörgök,
Csak pörgőőőőőőők.
Aztán stopp, a teljes „tehetetlenség” állapota két napig, aztán minden folytatódik tovább.
Pörgős napjaimnak hála, felfedeztem valamit, amit kár lett volna kihagyni. A Rewe lépcsőjét… Igen.
A Rewe, egy szupermarket.
A lépcső meg a Rewe-t is tartalmazó épületben leledzik.
Mivel minden Erasmusos ott veszi a napi „sör-betevőt”, ha ott ücsörögsz, egy idő után sok barát köréd gyűlik, „random-üzemmódban” is. Nagyon jó móka. Tegnap még egy idős német bácsi is betársult, igen hamar szóba elegyedett velem, mivel persze roppantul megörült annak, hogy egy magyarral beszélgethet. Előadta a magyar „pármondatos” tudását, a régi magyar nyaralásos-kommunizmusos-határátlépős sztorijait, végeláthatatlanul, a legenyhébb levegővétel nélkül. Aranyos volt, de majdnem lekéstem miatta a buszomat.
A többiek ma mesélték, hogy az este végéig ott szórakoztatta őket és úgy búcsúzott el, hogy reméli, ma is lát minket. A Rewe lépcsőjén. Szerintem ő az egyetlen „felnőtt gondolkodású”, aki örömmel nézi a mi „Rewe-stairs” partyjainkat.
Ma viszont csalódnia kell, ugyanis a „csövelés” helyett a kultúrát választom. Egy olasz (ingyenes) színdarabra megyek a többiekkel. Persze, hatalmas az önbizalmam a csekélyke olasz tudásomra, de lesz német felirat… Az egyik résztvevő 40 perc tömör nevetést ígért.
Egyébként ma meg lettem dicsérve: eredeti olasz modorban tudok olaszul káromkodni (meg kapálózni hozzá)! Ez is valami.:)
Ja, a szombati buli meghívottjainak száma már a 200-at rúgdossa… Kevés lesz a 3 konyha…
… és tényleg ki fognak nyírni!
(Van aki már most tudni véli, hogy mindannyian a börtönben fogunk kikötni…J Hát de basszus, az mekkora sztori lenne mááár! Itt a blogomon is…J)