Helló Mindenki!
Az elmúlt két nap gyors helyzetjelentése:
Kedden végre én is azt kezdtem csinálni, amit a többiek: hajkurászni az óráimat. Az elsőt – pedagiógiai pszichológia – hatalmas érzékkel meg is találtam. Kb. két perccel a kezdés előtt benyitok a terembe… ami tök üres és sötét. Kiderült, hogy itt az órakezdést se a tanárok, se a diákok nem veszik olyan mereven, mint nálunk, ezért van eleve két órás időintervallum megadva egy tanórához. Szóval szépen lassan elkezdtek szállingózni az emberek, csak a tanár nem nagyon akart megérkezni. Az első órám tehát elmaradt. Volt egy rakás időm netezni, kávézni – ez a mindenhova kávéval rohangálunk nagyon bejön -, összefutottam megint az egyik spanyol gyerekkel, meg ilyenek. Aztán ebéd, találka a 3. Katával, megint kávé, majd 4-től megint óra, klinikai pszichológia. Egész furán éreztem magam, ahogy ültem a terem közepén, körülöttem lassan megteltek a helyek, mindenki csacsog, örül, hogy újra látja a másikat, én meg csak csöndben ücsörgök, és különösebben nincs kihez szólnom. Az óra maga egyébként jó volt, bár én az egész kurzus során szerintem semmi újat nem fogok hallani. A tanár ez fiatal phd-s csaj, ez volt az első előadása. (Lényegében egy „nagylaci” óra volt, a „jófej” Hargitai Rita előadásában…. Ha röviden jellemeznem kellene.)
Óra után beszéltem a tanárnővel, annyira el volt foglalva azzal, hogy túlélte az első általa tartott órát, hogy nem igazán lelkesült be attól, hogy külföldi vagyok, ledumált (nem, nem rá) a német DSM (pszichodiagnosztikai könyv) megvételéről és teljesítésként elég, ha bejárok az órára. Jesssz! Ezt azért bővebben kifejtem: a pszichósoknak modulokat kell teljesíteni, egy modul pedig legalább egy téli és egy nyári szemeszteri órából áll. Télen nem kell vizsgázniuk, csak a nyáriban, az összes modultárgyból. Nekik szívás, nekem mázli. Ezért kaptam a választ, hogy elég, ha bejárok szorgalmasan, és kapok aláírást, jegyet, ami kell…
Azóta nem volt több órám, de remélem a többiek is hasonlóan jutányosan állnak majd hozzám.
Kedd este aztán kénytelenek voltunk a Katával igen khm… közelről megismerni egymást……. egy tangó és egy rock’n’roll óra keretében is. Gondolom mondanom se kell, hogy a tangó milyen vicces volt… (Legtöbbször a Kata volt a fiú, mert magasabb, mint én.) Egyébként maga a tánc és a filozófiája nagyon tetszik, csak pasit kellene találnom hozzá. (Húúúú Ferkóm, veled lenne a legjobb!!!!:))
A rock’n’roll ugrálós volt, ebből kifolyólag fél óra után jó sok izzadságszaggal járt (ami azt hiszem nem belőlem jöttJ)… ez utóbbi tény a rock’n’roll pályafutásom folytatását ingatja meg…
Tegnap nem volt egy órám se, viszont bementem a tanszékre, és éltem egy kis amolyan „német-pszichós-diák vagyok” életet, ami abból állt, hogy megkerestem a tanszékvezető, Martin Kumpf irodáját, beszélgettem az iroda előtt várakozó két leányzóval, majd magával a híres Martin Kumpf-val is. A mérlegem: a két csaj és Herr Kumpf is megdicsérték a német-tudásomat, úgyhogy „szélesnagy” vigyorral távoztam a Guttenberg Straße 18.-ból…
Ja a két leányzó egyébként éppen külföldi ösztöndíj miatt keresték a tanszékvezetőt, kaptam az alkalmon és promótáltam nekik kicsit Pécset. Az első indokom pontosan az volt, hogy sokkal melegebb az idő. (Nem kell tudniuk, hogy ez most pont nem igaz…)
Ezek után ebéd a görög leányzóval, Erivel. A poén kedvért a tzatzikis kaját választottam…J Majd benéztünk az itteni H&M-be, ahol megállapítottam, hogy előtört rajtam a sapkamánia. Ezt meg is ünnepeltem egy újabb darab megvételével, így azt kell, hogy mondjam, lassan több sapkám lesz itt, mint zoknim… (Nyugi anya, hoztam elég zoknit.J)
A hülye háromszintes H&M miatt 20 percet késtem a Katával megbeszélt találkáról, ami még így se volt para, mert ő fél órát késett… ebből fakadóan 15 perces késéssel ültünk be ez délutáni matinéra, a Chanel filmre. A sztori nem volt valami nagy, de szerencsére itt kicsit lassabban beszéltek, mint az amcsi vígjátékban, úgyhogy a lassabb beszéddel arányosan többet is fogtam fel. Csak a lámpagyújtáskor realizáltuk hogy mennyire matiné is volt a dolog, ha kettőnket nem számolom, a nézők átlag életkora olyan 70 körül mozoghatott valahol. Ja és egy tolókocsi is volt a bejáratnál, nem is értem, hogy a tök sötétben hogy nem estünk keresztül rajta…
A tegnapi nap eredménye még egy lakberendezési kütyüket árusító bolt felfedezése is, ami veszélyes tud lenni, ha az ember egyedül lakik egy kopár, idegen szobában… Mármint pénztárcára veszélyes. Szerencsére vissza tudtam fogni magam és csak egy Audrey Hepburn plakátot vettem (tegnap kijutott az Audreyk-ből), ja meg egy csomag mosogatószivacsot (így másfél hét után). Aztán megint netezés a jogosok épületében… Egyszer véletlen tuti oda fogok órára betévedni, annyit ülök ott.
Ma – ha minden igaz – lesz holland-kezdő nyelvórám, egy pszichós órám (előre rettegek, hogy nem fogom megtalálni a termet), este salsa (egyenlőre nincs partnerem), legvégül pedig „magyar-est” Corinne-nél, a magyarul tudó német csajszinál. Magyarul beszélünk, esetleg főzünk vmi magyarosat, pálinkát iszunk (illetve isznak a többiek… pfujjjjj… én viszem a két csöpp unicumomatJ). Komolyan, ezért kellett eljönnöm Németországba???:)
Majd megírom ám, milyen volt!
… ja és többen hiányoltátok, hogy a héten nem született annyi cukorhalas bejegyzés, ez igazán jól esett…. Majd ha kiadják, dedikált példányt kaptok…J
Puszi Mindenkinek!!!
Szilvim, Neked BOLDOG SZÜLCSINAPCSIT!!!!!
Kajci, köss téglát a bokádra, el ne szállj nekem a boldogságtól mondjuk Kínába… vagy a Holdra…
Ferkóm, már csak 29 nap…
